1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Pontszám 5.00 (7 Szavazaból)

A tékozló fiú története valójában elsősorban nem is a tékozló fiúról szól, hanem az apa szívéről.

„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20). Hát ilyen Atyád van. Pontosan így érez irántad. Ez a célja Jézus eljövetelének.

„Amikor pedig eljött a megfelelő idő, Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és a Törvény ideje alatt élt, hogy felszabadítsa a Törvény uralma alatt élőket, és hogy bennünket Isten a maga fiaivá fogadhasson. Mivel tehát gyermekei vagytok, Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált: „Abbá!”, azaz: „Édesapám!” Így azután többé már nem vagy rabszolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, akit maga Isten tett azzá” (Galata 4:4-7).

Nagyon szeretem George MacDonald gondolatát ezzel az igével kapcsolatban: „A szó, amit Pál apostol használ nem arra utal, hogy Isten örökbe fogad gyermekeket, akik nem az övéi, hanem inkább arra utal, hogy másodjára újranemzi őket, és hogy másodjára megszületnek – de ezúttal felülről. És hogy tízszeresen az édesapjukká teszi magát, igen, örökre az édesapjukká válik”.

Tudnod kell, hogy egy kedves, erős és elkötelezett Atya gyermeke vagy, egy Atyáé, aki elég bölcs ahhoz, hogy vezessen az úton, elég bőkezű ahhoz, hogy gondoskodjon rólad. A gondoskodásának az első megnyilvánulása még azelőtt megtörtént, hogy megszülettél volna, amikor megmentett idősebb Testvérünk élete, halála és feltámadása által. Azután magához hívott, hogy gyere haza hozzá a Jézus Krisztusba vetett hited által, és sok csodás dolgot megélj vele az ő fiaként vagy lányaként.

Fiúság

John Eldredge

Magyar fordítás: ahitatok.hu