„ Nem vétkeink szerint bánik velünk... Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt.” (Zsoltárok 103:10-11)
Az emberek többsége csak akkor kér Istentől segítséget, amikor úgy gondolják, hogy megérdemlik azt. Régebben én is így voltam. Évekig úgy éreztem, hogy Isten csak akkor segíthet nekem, ha kiérdemeltem, azaz, ha elég jócselekedetet hajtottam végre.
Ez a fajta gondolkodás nem eredményez hálás hozzáállást. Ha úgy gondoljuk, hogy kiérdemeljük, amit kapunk, akkor az többé már nem ajándék, hanem „fizetség”. Ugyanaz a különbség aközött, hogy azt kapjuk, amit nem érdemeltünk ki, és aközött, hogy azt kapjuk, amit kiérdemeltünk, mint a különbség a kegyelem és a cselekedetek között.
Arra biztatlak, hogy nyisd meg a szíved, és hagyd, hogy Isten kegyelme belépjen a mindennapi életedbe és segítsen. Ne felejtsd el, hogy amikor frusztrált vagy, akkor az azért van, mert a saját erőfeszítésedből próbálsz boldogulni. Ilyenkor vissza kell térned a kegyelemhez és hagynod, hogy Ő munkálkodjon rajtad keresztül.
Hagyd, hogy Isten megmutathassa a jóindulatát irántad. Hagyj fel azzal, hogy megpróbálod kiérdemelni Isten jóindulatát és hagyd, hogy betöltse minden szükségedet.
Ima: Uram, beismerem, hogy bolondság csak akkor elfogadni a segítséget, amikor úgy érzem, hogy megérdemlem. Feladom a saját erőlködésemet és elfogadom a kegyelmedet. Köszönöm, hogy minden helyzetben segítesz nekem, még akkor is, amikor nem érdemlem meg.
Joyce Meyer
Magyar fordítás: ahitatok.hu