4,13 Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. (1 Thesszalonika)

Sokszor elgondolkodtam már azon, miért csak ilyen kevés embert támasztott fel Jézus a halálból. Százakat gyógyított meg, ezreket lakatott jól, de csupán három ember feltámasztásáról számol be az Újszövetség: Jairus lánya, a naini ifjú és Lázár. De miért ilyen keveset támasztott fel Jézus?

Talán azért, mert tudta, hogy igazából nem tesz nekik szívességet ezzel?
Talán azért, mert nem voltak önként jelentkezők?
Talán azért, mert, ha valaki egyszer már oda került, az utolsó gondolata az, hogy visszajöjjön?

Ézsaiás ezt írta: „A jó emberek eltűnnek; az Isten szerint élők időnap előtt meghalnak, és úgy tűnik, senki sem törődik ezzel, senki sem tűnődik, vajon miért? Úgy tűnik, senkinek sem jut eszébe, hogy Isten az, aki elviszi őket az előttük álló gonosz napok elől. Mert Isten megváltottai békességben nyugszanak” (Ézsaiás 57:1 – angolból fordítva).

Micsoda gondolat! Még a halál is lehet Isten kegyelme? Isten védelme a jövőtől? Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjatok: bízzatok Istenben és bennem is bízzatok” (János 14:1 – angolból fordítva).

Tökéletesen ránk szabva

Lucille Ball, híres színésznő, azt mondta, hogy a hosszú fiatalság titka az, hogy őszintén éljünk, lassan együnk, és tagadjuk le a korunkat. Hát elég nehéz letagadni a nyilvánvalót. Amikor az ember fiatal, szeret sokféle arcot vágni a tükör előtt. Viszont amikor megöregszik, a tükör visszavág!

Néha nevetünk a korunkon, néha pedig nyögünk miatta. Megpróbálunk ellenállni az öregedésnek, de megállítani nem lehet. Azonban a ráncokkal együtt néhány komoly gondolat is szöget üt a fejünkben: vajon mi történik, amikor meghalunk?

Isten azt teszi, amit minden jó apa tenne: egy jobb helyet biztosít számunkra. A nyugalom helyét. Ez egy egyénileg számunkra elkészített hely. A mennyben nincs tömegtermelés, nincsenek tömegcikkek. Ott minden tökéletesen ránk van szabva. Bíznunk kell Istenben. Nem csak abban kell bíznunk, hogy Ő azt teszi, ami a legjobb, hanem abban is, hogy tudja, mi vár ránk.

Ez a világ úgy áll nekünk, mint egy kölcsön kapott ing. A menny viszont tökéletesen ránk lesz szabva!

15,51 Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. (1 Korinthus)
4,15 Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.
4,16 Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,
4,17 azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.
4,18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel. (1 Thesszalonika)

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu