1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Pontszám 5.00 (11 Szavazaból)

Amikor nem értjük Istent

1,24 József pedig… úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki… (Máté)

Nem tudjuk, mi történt Józseffel. Szerepe az első felvonásban annyira létfontosságú, hogy elvárnánk, hogy a dráma hátralévő részében is találkozzunk vele.

Azonban a tizenkét éves Jézus templomi látogatása kapcsán tett rövid utalást leszámítva, nem tesz róla említést a Biblia. Élete hátralevő részével kapcsolatban csak találgathatunk, és magunkra maradunk a kérdéseinkkel.

Az első kérdésem Betlehemmel kapcsolatban lenne. Tudni szeretném, mi járt József fejében azon az éjszakán. Imádkozott? Vajon mit mondhatott?

„Nem így terveztem, Istenem. Egyáltalán nem. A gyermekem istállóban születik? Nem így képzeltem. Azt gondoltam ott lesz az egész család. Ott lesznek a nagymamák. A szomszédok az ajtó előtt toporognak, a barátok, pedig az oldalamon. Úgy gondoltam, hogy a kisded sírása betölti majd a házat. Vállba veregetnek. Hangos nevetés. Ünneplés.

Én így képzeltem.

De most, nézd, mi van. Egy legelőn vagyunk. Ki fog ünnepelni velünk? A csillagok?

Ez így nincs rendben. Milyen egy férj vagyok én? Nem tudok gondoskodni a feleségemről. Még egy bábát sem sikerült kerítenem neki. Fájdalmának egyedüli tanúi a csillagok.

Valamit elmulasztottam, vagy rosszul csináltam?

Amikor az angyalt küldted, aki a születendő gyermekről beszélt – hát… nem így képzeltem. Elképzeltem a jeruzsálemi templomot, a papokat, és az embereket, akik összegyűlnek, hogy tanúi legyenek a nagy eseménynek. Parádé. Ünnepi lakoma. Mégis csak a Messiásról van szó!

Vagy ha már nem Jeruzsálem, akkor esetleg Názáret? Názáret nem lett volna jobb? Legalább ott van a házam és a vállalkozásom. De itt? Mim van nekem itt? Egy kimerült öszvér, egy adag tűzifa és egy lábas forró víz. Én nem így akartam! Nem így akartam, hogy a fiam…

Bocsánat. Megint elfelejtettem. Ő nem az én fiam. A Tiéd…

A gyermek a Tiéd. A terv a Tiéd. Az ötlet a Tiéd.

Mégis, olyan nehéz, Istenem… Ács vagyok. Összerakok dolgokat. Lekerekítem az éleket. Kétszer mérek, mielőtt egyszer vágnék. A meglepetések nem jó barátai az építőnek. Szeretem ismerni a tervet. Szeretem látni a tervet, mielőtt nekikezdek.

De most nem én vagyok az építő, nem igaz? Ezúttal szerszám vagyok. Egy szerszám a Te kezedben. Tiéd a projekt, nem az enyém.

Fura, hogy kétségbe vonlak. Bocsáss meg a küszködésemért. A bizalom nem könnyű nekem. De soha sem mondtad, hogy könnyű lesz, igaz?

Még egy utolsó dolog, Istenem. Már küldtél egy angyalt. Esetleg nem lehetne, hogy küldesz megint egyet? Vagy ha nem angyalt, akkor legalább egy embert. Senkit sem ismerek errefelé, és jól jönne valami társaság. Talán a fogadós, vagy egy utazó? Még egy pásztor is jó lenne.”

Vajon József mondott valaha ilyen imát? Talán igen. Talán nem.

Te azonban talán már mondtál.

Te talán voltál már olyan helyzetben, mint József. Ott álltál aközött, amit Isten mond, és aközött, amit a józanész mond. Megtetted, amit Isten mondott neked, és most azon tűnődsz, tényleg Ő volt e egyáltalán, aki szólt hozzád. Belemerengtél a kétség fekete éjszakájába. És olyasfajta kérdéseket tettél fel, mint József.

Megkérdezted, vajon még mindig a jó úton vagy-e. Megkérdezted, vajon balra kellett volna-e fordulni ott, ahol te jobbra fordultál. És megkérdezted, vajon van-e egyáltalán valamiféle terv a sok rossz történés mögött. A dolgok nem úgy alakultak, ahogyan képzelted.

Mindannyian tudjuk, mit jelent fény után kutatni az éjszakában. Nem feltétlenül kint a mezőn egy istállóban, hanem talán a sürgősségi osztályon. Az útszélen. A temetőben. Feltettük a kérdéseinket. Megkérdőjeleztük Isten tervét. Közben azon tűnődtünk, Isten mit miért tesz.

Nem a betlehemi égbolt az első, ami egy összezavarodott vándor kétségbeesett eszmefuttatásának fültanúja volt. Ha ugyanazokat a kérdéseket teszed fel, amiket József, hadd biztassalak arra, hogy tedd is meg ugyanazt, mint József. Engedelmeskedj. Engedelmeskedett az angyal szavának. Engedelmeskedett, amikor Isten küldte.

Engedelmeskedett Istennek.

Engedelmeskedett, amikor tiszta volt az égbolt.

Engedelmeskedett, amikor sötét volt az égbolt.

Nem hagyta, hogy a benne lévő zűrzavar engedelmessége útjába álljon. Nem tudott mindent, de mindent megtett, amit tudott. Bezárta a boltját, felpakolta a családját, és egy másik országba költözött. Miért? Mert Isten azt mondta, hogy ezt tegye.

Józsefhez hasonlóan, te sem látod az egész képet. Józsefhez hasonlóan, a te feladatod is az, hogy meglásd amint Jézus eljön a te világodba. És Józsefhez hasonlóan, két lehetőséged van: engedelmeskedsz vagy nem. Mivel József engedelmeskedett, Isten arra használta őt, hogy megváltoztassa a világot.

Isten ma is Józsefeket keres. Olyan férfiakat és nőket, akik hiszik, hogy Isten nem adta fel ezzel a világgal kapcsolatban. Olyan mindennapi embereket keres, akik egy nem mindennapi Istent szolgálnak.

Lehet, hogy Isten nem válaszolta meg József minden kérdését. Azonban a legfontosabb kérdését megválaszolta. „Istenem, még mindig itt vagy velem?” Az Isten-gyermek felsírt, és megjött a válasz.

„Igen. Igen, József. Itt vagyok veled.”

Nagyon sok kérdés van, amire nem fogunk választ kapni, mindaddig, amíg haza nem érkezünk. De van egy kérdés, amit sohasem szükséges megkérdeznünk. Vajon Isten törődik velünk? Vajon számítunk Neki? Még mindig szereti a gyermekeit?

Az istállóban született kisded csöppnyi arcán keresztül azt mondja, hogy igen.

Igen, a bűneid megbocsáttattak.

Igen, a neved fel van írva a mennyben.

Igen, a halál legyőzetett.

És igen, Isten belépett a világodba.

Immánuel. Velünk az Isten.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu