„Már reggel volt, amikor Jézus megállt a parton, de a tanítványok nem ismertek rá. Megkérdezte tőlük: „Barátaim! Fogtatok-e valamit?” „Semmit” — felelték a tanítványok.

Akkor Jézus ezt mondta: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok!” A tanítványok kivetették a hálót, de visszahúzni már nem tudták, olyan nagy volt a fogás. Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, azt mondta Péternek: „Az Úr van ott!” …Amikor partot értek, ott egy tűzrakást láttak. A parázson halak sültek, és kenyér is volt ott.  Jézus megszólította őket: „Hozzatok néhány halat, amelyet most fogtatok!” …Azután Jézus hívta őket: „Gyertek, reggelizzetek meg!”” (János 21:4-12)

Gondolkodjunk csak egy kicsit. Isten Fia éppen most vitte véghez a legelképesztőbb dolgot: ámulatra méltó módon megmentette az emberiséget, majd feltámadt a halálból. Mi lenne a következő dolog, amit a helyében tennél? Egy kis sütögetés a barátaiddal? Ez egyáltalán nem tűnik szelleminek, inkább egészen „hétköznapi”. Látjuk már, hogy az élet, amit Jézus ígér, nem teljesen „más”, hanem inkább azt mondhatnánk, hogy úgy megy tovább, ahogy lennie kell?

Jézus nem tűnt el egy misztikus szellemi ködben, eggyé válva a kozmikus rezgéssel. Jézusnak van teste. A sebei meggyógyultak, de a hegek megmaradtak – természetesen nem csúnyák, hanem gyönyörűek; emlékeztetnek mindarra, amit értünk tett. A barátai felismerik. Együtt esznek Vele. Ez a mi jövőnk is – az életünket meggyógyítja, és soha többé nem fogjuk újra megkóstolni a halált.

John Eldredge

Magyar fordítás: ahitatok.hu