Derek Redmond, egy huszonhat éves brit fiatalember nagy esélyekkel indult, hogy megnyerje a 400 méteres síkfutást az 1992-es Barcelonai Olimpián. Azonban, a verseny közben elszakadt a bokaszalagja. Derek nagy fájdalmak közt, mégis folytatta a versenyt.

Egyszer csak egy nagy darab ember jelent meg a pályán. Derek édesapja. "Fiam, nem kell folytatnod" – mondta könnyeivel küszködő fiának. "De igen" – válaszolta határozottan a fiatalember. "Akkor együtt fogjuk befejezni" – válaszolta az apa.

Így is történt. Együtt bicegve sétáltak át a célvonalon, miközben a tömeg állva tapsolt és éljenzett, és sokan elsírták magukat a meghatottságtól.

Mi késztette az apát, hogy ezt megtegye? Miért hagyta ott a lelátót, hogy a fiához siessen a versenypályára? Gyermeke ereje miatt? Nem, hanem a gyermeke fájdalma miatt. A fia szenvedett és küzdött, hogy befejezze a versenyt. Ezért az apa a segítségére sietett.

Isten ugyanezt teszi. Lehet, hogy az imáink esetlenek, próbálkozásaink pedig gyengék. De mivel az ima ereje nem abban van, aki mondja, hanem Abban, Aki hallgatja, imáink igenis számítanak.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu