„Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.” Példabeszédek 14:26

Isten maga is Apa. Milyen szülői érzés lehet, amit Ő még nem élt át?

El vagy választva a gyermekedtől? Isten is átélte ezt.

Rosszul bánnak a gyermekeddel? Az Övét kigúnyolták és bántalmazták.

Végig kell nézned a gyermeked szenvedését? Isten végignézte a Fia szenvedését a kereszten.

Ráadásul mi is Isten gyermekei vagyunk egy bukott világban, ahol a bűn tönkreteszi a testünket, megfertőzi az elménket és megnehezíti a kapcsolatainkat. Vajon Isten egyszerűen megvonja a vállát és ennyit mond: „Hát, ilyen az élet”. Távol legyen Tőle! Akkor miért ment volna el odáig, hogy úgy mutatta be magát a világnak, mint „Apa”. Nem, mint főnök, uralkodó, vagy vezérigazgató.

Isten szerepét nem lehet egy munkaköri leírással jellemezni, mert Őt a kapcsolat határozza meg. Tehát, ő egy kapcsolati meghatározást választott, hogy azáltal tudjuk beazonosítani Őt. Egy kapcsolati meghatározást, amivel azonosulni tudunk. Hogy megértsük, mit érez, amikor a gyermekei fájdalmakkal küszködnek.

Bármilyen érzést tapasztalsz meg a gyermekeddel kapcsolatban, Ő ugyanúgy megéli azt. Talán még inkább. Tudom, nehéz ezt elhinni, de Isten sokkal régebb óta ismeri a gyermekedet, mint te. Ő már szenvedett a gyermekedért, mielőtt megszületett volna. Nem vagy egyedül. Atyád melletted van, és a gyermeked mellett.

Isten a gyermeked Atyja is. Úgy, ahogy te bármit megtennél a gyermekedért, Isten is.

Amikor arra gondolok, hogy valaki letörli a könnyeimet, eszembe jut az apukám. Erős keze volt, kérges, durva tenyere és rövid, tömör ujjai. Amikor letörölte a könnyeimet, olyan volt, mintha örökre letörölte volna őket. Volt valami az érintésében, ami nem csak a fájdalom könnycseppjeit törölte le az arcomról. A könnycseppekkel együtt a félelmem is eltűnt.

„és letöröl minden könnyet a szemükről…” Jelenések 21:4

Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu